tiszafa

Hungarian

Etymology

tisza (“yew”) +‎ fa (“tree”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtisɒfɒ]
• Hyphenation: ti‧sza‧fa
• Rhymes: -fɒ

Noun

tiszafa (plural tiszafák)

1. yew (tree)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	tiszafa	tiszafák
accusative	tiszafát	tiszafákat
dative	tiszafának	tiszafáknak
instrumental	tiszafával	tiszafákkal
causal-final	tiszafáért	tiszafákért
translative	tiszafává	tiszafákká
terminative	tiszafáig	tiszafákig
essive-formal	tiszafaként	tiszafákként
essive-modal	—	—
inessive	tiszafában	tiszafákban
superessive	tiszafán	tiszafákon
adessive	tiszafánál	tiszafáknál
illative	tiszafába	tiszafákba
sublative	tiszafára	tiszafákra
allative	tiszafához	tiszafákhoz
elative	tiszafából	tiszafákból
delative	tiszafáról	tiszafákról
ablative	tiszafától	tiszafáktól
non-attributive possessive – singular	tiszafáé	tiszafáké
non-attributive possessive – plural	tiszafáéi	tiszafákéi

Possessive forms of tiszafa

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tiszafám	tiszafáim
2nd person sing.	tiszafád	tiszafáid
3rd person sing.	tiszafája	tiszafái
1st person plural	tiszafánk	tiszafáink
2nd person plural	tiszafátok	tiszafáitok
3rd person plural	tiszafájuk	tiszafáik

Further reading

• tiszafa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN