tetszetős

Hungarian

Etymology

From the verb tetszik +‎ -ős.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɛt͡sːɛtøːʃ]
• Hyphenation: tet‧sze‧tős
• Rhymes: -øːʃ

Adjective

tetszetős (comparative tetszetősebb, superlative legtetszetősebb)

1. sightly, attractive, appealing

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	tetszetős	tetszetősek
accusative	tetszetőset	tetszetőseket
dative	tetszetősnek	tetszetőseknek
instrumental	tetszetőssel	tetszetősekkel
causal-final	tetszetősért	tetszetősekért
translative	tetszetőssé	tetszetősekké
terminative	tetszetősig	tetszetősekig
essive-formal	tetszetősként	tetszetősekként
essive-modal	—	—
inessive	tetszetősben	tetszetősekben
superessive	tetszetősön	tetszetőseken
adessive	tetszetősnél	tetszetőseknél
illative	tetszetősbe	tetszetősekbe
sublative	tetszetősre	tetszetősekre
allative	tetszetőshöz	tetszetősekhez
elative	tetszetősből	tetszetősekből
delative	tetszetősről	tetszetősekről
ablative	tetszetőstől	tetszetősektől
non-attributive possessive - singular	tetszetősé	tetszetőseké
non-attributive possessive - plural	tetszetőséi	tetszetősekéi

Further reading

• tetszetős in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN