tengely

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries). Compare Karaim tengil, Turkish dingil (“axis”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɛŋɡɛj]
• Hyphenation: ten‧gely
• Rhymes: -ɛj

Noun

tengely (plural tengelyek)

1. shaft, axle, spindle
2. (theoretical) axis

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	tengely	tengelyek
accusative	tengelyt	tengelyeket
dative	tengelynek	tengelyeknek
instrumental	tengellyel	tengelyekkel
causal-final	tengelyért	tengelyekért
translative	tengellyé	tengelyekké
terminative	tengelyig	tengelyekig
essive-formal	tengelyként	tengelyekként
essive-modal	—	—
inessive	tengelyben	tengelyekben
superessive	tengelyen	tengelyeken
adessive	tengelynél	tengelyeknél
illative	tengelybe	tengelyekbe
sublative	tengelyre	tengelyekre
allative	tengelyhez	tengelyekhez
elative	tengelyből	tengelyekből
delative	tengelyről	tengelyekről
ablative	tengelytől	tengelyektől
non-attributive possessive - singular	tengelyé	tengelyeké
non-attributive possessive - plural	tengelyéi	tengelyekéi

Possessive forms of tengely
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tengelyem	tengelyeim
2nd person sing.	tengelyed	tengelyeid
3rd person sing.	tengelye	tengelyei
1st person plural	tengelyünk	tengelyeink
2nd person plural	tengelyetek	tengelyeitek
3rd person plural	tengelyük	tengelyeik

Derived terms

• forgástengely
• szimmetriatengely
• tengelyhatalom
• tengelykapcsoló

 

See also

• Appendix:Hungarian words with ly

Further reading

• tengely in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN