Jump to content

telefonbeszélgetés

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

telefon (telephone) +‎ beszélgetés (conversation)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtɛlɛfombɛseːlɡɛteːʃ]
  • Hyphenation: te‧le‧fon‧be‧szél‧ge‧tés

Noun

[edit]

telefonbeszélgetés (plural telefonbeszélgetések)

  1. telephone conversation

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative telefonbeszélgetés telefonbeszélgetések
accusative telefonbeszélgetést telefonbeszélgetéseket
dative telefonbeszélgetésnek telefonbeszélgetéseknek
instrumental telefonbeszélgetéssel telefonbeszélgetésekkel
causal-final telefonbeszélgetésért telefonbeszélgetésekért
translative telefonbeszélgetéssé telefonbeszélgetésekké
terminative telefonbeszélgetésig telefonbeszélgetésekig
essive-formal telefonbeszélgetésként telefonbeszélgetésekként
essive-modal
inessive telefonbeszélgetésben telefonbeszélgetésekben
superessive telefonbeszélgetésen telefonbeszélgetéseken
adessive telefonbeszélgetésnél telefonbeszélgetéseknél
illative telefonbeszélgetésbe telefonbeszélgetésekbe
sublative telefonbeszélgetésre telefonbeszélgetésekre
allative telefonbeszélgetéshez telefonbeszélgetésekhez
elative telefonbeszélgetésből telefonbeszélgetésekből
delative telefonbeszélgetésről telefonbeszélgetésekről
ablative telefonbeszélgetéstől telefonbeszélgetésektől
non-attributive
possessive - singular
telefonbeszélgetésé telefonbeszélgetéseké
non-attributive
possessive - plural
telefonbeszélgetéséi telefonbeszélgetésekéi
Possessive forms of telefonbeszélgetés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. telefonbeszélgetésem telefonbeszélgetéseim
2nd person sing. telefonbeszélgetésed telefonbeszélgetéseid
3rd person sing. telefonbeszélgetése telefonbeszélgetései
1st person plural telefonbeszélgetésünk telefonbeszélgetéseink
2nd person plural telefonbeszélgetésetek telefonbeszélgetéseitek
3rd person plural telefonbeszélgetésük telefonbeszélgetéseik

Further reading

[edit]