telefonérme

Hungarian

telefon (“telephone”) +‎ érme (“token”)

telefonérme (plural telefonérmék)

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	telefonérme	telefonérmék
accusative	telefonérmét	telefonérméket
dative	telefonérmének	telefonérméknek
instrumental	telefonérmével	telefonérmékkel
causal-final	telefonérméért	telefonérmékért
translative	telefonérmévé	telefonérmékké
terminative	telefonérméig	telefonérmékig
essive-formal	telefonérmeként	telefonérmékként
essive-modal	—	—
inessive	telefonérmében	telefonérmékben
superessive	telefonérmén	telefonérméken
adessive	telefonérménél	telefonérméknél
illative	telefonérmébe	telefonérmékbe
sublative	telefonérmére	telefonérmékre
allative	telefonérméhez	telefonérmékhez
elative	telefonérméből	telefonérmékből
delative	telefonérméről	telefonérmékről
ablative	telefonérmétől	telefonérméktől
non-attributive possessive – singular	telefonérméé	telefonérméké
non-attributive possessive – plural	telefonérmééi	telefonérmékéi