tarló

See also: tarlo, tarlò, and tarło

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries).^[1] Compare Turkish tarla (“arable land”).

Pronunciation

IPA^(key): [ˈtɒrloː]
Audio: (file)
Hyphenation: tar‧ló
Rhymes: -loː

Noun

tarló (plural tarlók)

stubble (short stalks left in a field after harvest)
stubble field

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	tarló	tarlók
accusative	tarlót	tarlókat
dative	tarlónak	tarlóknak
instrumental	tarlóval	tarlókkal
causal-final	tarlóért	tarlókért
translative	tarlóvá	tarlókká
terminative	tarlóig	tarlókig
essive-formal	tarlóként	tarlókként
essive-modal	—	—
inessive	tarlóban	tarlókban
superessive	tarlón	tarlókon
adessive	tarlónál	tarlóknál
illative	tarlóba	tarlókba
sublative	tarlóra	tarlókra
allative	tarlóhoz	tarlókhoz
elative	tarlóból	tarlókból
delative	tarlóról	tarlókról
ablative	tarlótól	tarlóktól
non-attributive possessive - singular	tarlóé	tarlóké
non-attributive possessive - plural	tarlóéi	tarlókéi

Possessive forms of tarló
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tarlóm	tarlóim
2nd person sing.	tarlód	tarlóid
3rd person sing.	tarlója	tarlói
1st person plural	tarlónk	tarlóink
2nd person plural	tarlótok	tarlóitok
3rd person plural	tarlójuk	tarlóik

Derived terms

Compound words

tarlórépa

References

^ tarló in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)