talár

See also: talar and Talar

Hungarian

talár

Etymology

From German Talar (“gown”), from Latin talare (“gown”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɒlaːr]
• Rhymes: -aːr
• Hyphenation: ta‧lár

Noun

talár (plural talárok)

1. gown (the official robe of scholars, judges, etc.)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	talár	talárok
accusative	talárt	talárokat
dative	talárnak	talároknak
instrumental	talárral	talárokkal
causal-final	talárért	talárokért
translative	talárrá	talárokká
terminative	talárig	talárokig
essive-formal	talárként	talárokként
essive-modal	—	—
inessive	talárban	talárokban
superessive	taláron	talárokon
adessive	talárnál	talároknál
illative	talárba	talárokba
sublative	talárra	talárokra
allative	talárhoz	talárokhoz
elative	talárból	talárokból
delative	talárról	talárokról
ablative	talártól	talároktól
non-attributive possessive - singular	taláré	talároké
non-attributive possessive - plural	taláréi	talárokéi

Possessive forms of talár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	talárom	talárjaim
2nd person sing.	talárod	talárjaid
3rd person sing.	talárja	talárjai
1st person plural	talárunk	talárjaink
2nd person plural	talárotok	talárjaitok
3rd person plural	talárjuk	talárjaik

Further reading

• talár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN