történetíró

Hungarian

történet (“history”) +‎ író (“writer”)

történetíró (plural történetírók)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	történetíró	történetírók
accusative	történetírót	történetírókat
dative	történetírónak	történetíróknak
instrumental	történetíróval	történetírókkal
causal-final	történetíróért	történetírókért
translative	történetíróvá	történetírókká
terminative	történetíróig	történetírókig
essive-formal	történetíróként	történetírókként
essive-modal	—	—
inessive	történetíróban	történetírókban
superessive	történetírón	történetírókon
adessive	történetírónál	történetíróknál
illative	történetíróba	történetírókba
sublative	történetíróra	történetírókra
allative	történetíróhoz	történetírókhoz
elative	történetíróból	történetírókból
delative	történetíróról	történetírókról
ablative	történetírótól	történetíróktól
non-attributive possessive – singular	történetíróé	történetíróké
non-attributive possessive – plural	történetíróéi	történetírókéi