történetíró

Hungarian

történet (“history”) +‎ író (“writer”)

történetíró (plural történetírók)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	történetíró	történetírók
accusative	történetírót	történetírókat
dative	történetírónak	történetíróknak
instrumental	történetíróval	történetírókkal
causal-final	történetíróért	történetírókért
translative	történetíróvá	történetírókká
terminative	történetíróig	történetírókig
essive-formal	történetíróként	történetírókként
essive-modal	—	—
inessive	történetíróban	történetírókban
superessive	történetírón	történetírókon
adessive	történetírónál	történetíróknál
illative	történetíróba	történetírókba
sublative	történetíróra	történetírókra
allative	történetíróhoz	történetírókhoz
elative	történetíróból	történetírókból
delative	történetíróról	történetírókról
ablative	történetírótól	történetíróktól
non-attributive possessive - singular	történetíróé	történetíróké
non-attributive possessive - plural	történetíróéi	történetírókéi

Possessive forms of történetíró
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	történetíróm	történetíróim
2nd person sing.	történetíród	történetíróid
3rd person sing.	történetírója	történetírói
1st person plural	történetírónk	történetíróink
2nd person plural	történetírótok	történetíróitok
3rd person plural	történetírójuk	történetíróik