tízparancsolat

Hungarian

Etymology

Univerbation, tíz (“ten”) +‎ parancsolat (“commandment”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtiːspɒrɒnt͡ʃolɒt]
• Hyphenation: tíz‧pa‧ran‧cso‧lat

Noun

tízparancsolat (plural tízparancsolatok)

1. the Ten Commandments

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	tízparancsolat	tízparancsolatok
accusative	tízparancsolatot	tízparancsolatokat
dative	tízparancsolatnak	tízparancsolatoknak
instrumental	tízparancsolattal	tízparancsolatokkal
causal-final	tízparancsolatért	tízparancsolatokért
translative	tízparancsolattá	tízparancsolatokká
terminative	tízparancsolatig	tízparancsolatokig
essive-formal	tízparancsolatként	tízparancsolatokként
essive-modal	—	—
inessive	tízparancsolatban	tízparancsolatokban
superessive	tízparancsolaton	tízparancsolatokon
adessive	tízparancsolatnál	tízparancsolatoknál
illative	tízparancsolatba	tízparancsolatokba
sublative	tízparancsolatra	tízparancsolatokra
allative	tízparancsolathoz	tízparancsolatokhoz
elative	tízparancsolatból	tízparancsolatokból
delative	tízparancsolatról	tízparancsolatokról
ablative	tízparancsolattól	tízparancsolatoktól
non-attributive possessive - singular	tízparancsolaté	tízparancsolatoké
non-attributive possessive - plural	tízparancsolatéi	tízparancsolatokéi

Possessive forms of tízparancsolat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tízparancsolatom	tízparancsolataim
2nd person sing.	tízparancsolatod	tízparancsolataid
3rd person sing.	tízparancsolata	tízparancsolatai
1st person plural	tízparancsolatunk	tízparancsolataink
2nd person plural	tízparancsolatotok	tízparancsolataitok
3rd person plural	tízparancsolatuk	tízparancsolataik

Further reading

• tízparancsolat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN