tévhit

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: tevhit

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

tév- (mis-) +‎ hit (belief), calque of German Irrglaube. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈteːfhit]
  • Hyphenation: tév‧hit
  • Rhymes: -it

Noun

[edit]

tévhit (plural tévhitek)

  1. misbelief, misconception

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tévhit tévhitek
accusative tévhitet tévhiteket
dative tévhitnek tévhiteknek
instrumental tévhittel tévhitekkel
causal-final tévhitért tévhitekért
translative tévhitté tévhitekké
terminative tévhitig tévhitekig
essive-formal tévhitként tévhitekként
essive-modal
inessive tévhitben tévhitekben
superessive tévhiten tévhiteken
adessive tévhitnél tévhiteknél
illative tévhitbe tévhitekbe
sublative tévhitre tévhitekre
allative tévhithez tévhitekhez
elative tévhitből tévhitekből
delative tévhitről tévhitekről
ablative tévhittől tévhitektől
non-attributive
possessive - singular
tévhité tévhiteké
non-attributive
possessive - plural
tévhitéi tévhitekéi
Possessive forms of tévhit
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tévhitem tévhiteim
2nd person sing. tévhited tévhiteid
3rd person sing. tévhite tévhitei
1st person plural tévhitünk tévhiteink
2nd person plural tévhitetek tévhiteitek
3rd person plural tévhitük tévhiteik

References

[edit]
  1. ^ tévhit in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • tévhit in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN