Jump to content

tárgyelem

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

tárgy +‎ elem

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtaːrɟɛlɛm]
  • Hyphenation: tárgy‧elem

Noun

[edit]

tárgyelem (plural tárgyelemek)

  1. (education, formal) course (the smallest unit in a university curriculum that has credit hours assigned to it)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tárgyelem tárgyelemek
accusative tárgyelemet tárgyelemeket
dative tárgyelemnek tárgyelemeknek
instrumental tárgyelemmel tárgyelemekkel
causal-final tárgyelemért tárgyelemekért
translative tárgyelemmé tárgyelemekké
terminative tárgyelemig tárgyelemekig
essive-formal tárgyelemként tárgyelemekként
essive-modal
inessive tárgyelemben tárgyelemekben
superessive tárgyelemen tárgyelemeken
adessive tárgyelemnél tárgyelemeknél
illative tárgyelembe tárgyelemekbe
sublative tárgyelemre tárgyelemekre
allative tárgyelemhez tárgyelemekhez
elative tárgyelemből tárgyelemekből
delative tárgyelemről tárgyelemekről
ablative tárgyelemtől tárgyelemektől
non-attributive
possessive - singular
tárgyelemé tárgyelemeké
non-attributive
possessive - plural
tárgyeleméi tárgyelemekéi
Possessive forms of tárgyelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tárgyelemem tárgyelemeim
2nd person sing. tárgyelemed tárgyelemeid
3rd person sing. tárgyeleme tárgyelemei
1st person plural tárgyelemünk tárgyelemeink
2nd person plural tárgyelemetek tárgyelemeitek
3rd person plural tárgyelemük tárgyelemeik