tájnyelv

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

táj +‎ nyelv

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtaːjɲɛlv]
  • Hyphenation: táj‧nyelv
  • Rhymes: -ɛlv

Noun

[edit]

tájnyelv (plural tájnyelvek)

  1. dialect (a language variety that is characteristic of a particular area, community or group)
    Synonyms: nyelvjárás, tájszólás, dialektus

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tájnyelv tájnyelvek
accusative tájnyelvet tájnyelveket
dative tájnyelvnek tájnyelveknek
instrumental tájnyelvvel tájnyelvekkel
causal-final tájnyelvért tájnyelvekért
translative tájnyelvvé tájnyelvekké
terminative tájnyelvig tájnyelvekig
essive-formal tájnyelvként tájnyelvekként
essive-modal
inessive tájnyelvben tájnyelvekben
superessive tájnyelven tájnyelveken
adessive tájnyelvnél tájnyelveknél
illative tájnyelvbe tájnyelvekbe
sublative tájnyelvre tájnyelvekre
allative tájnyelvhez tájnyelvekhez
elative tájnyelvből tájnyelvekből
delative tájnyelvről tájnyelvekről
ablative tájnyelvtől tájnyelvektől
non-attributive
possessive - singular
tájnyelvé tájnyelveké
non-attributive
possessive - plural
tájnyelvéi tájnyelvekéi
Possessive forms of tájnyelv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tájnyelvem tájnyelveim
2nd person sing. tájnyelved tájnyelveid
3rd person sing. tájnyelve tájnyelvei
1st person plural tájnyelvünk tájnyelveink
2nd person plural tájnyelvetek tájnyelveitek
3rd person plural tájnyelvük tájnyelveik

Further reading

[edit]