szuka

Hungarian

Etymology

From Proto-Slavic *sùka.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsukɒ]
• Hyphenation: szu‧ka
• Rhymes: -kɒ

Noun

szuka (plural szukák)

1. bitch (female dog)
2. vixen (female fox)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	szuka	szukák
accusative	szukát	szukákat
dative	szukának	szukáknak
instrumental	szukával	szukákkal
causal-final	szukáért	szukákért
translative	szukává	szukákká
terminative	szukáig	szukákig
essive-formal	szukaként	szukákként
essive-modal	—	—
inessive	szukában	szukákban
superessive	szukán	szukákon
adessive	szukánál	szukáknál
illative	szukába	szukákba
sublative	szukára	szukákra
allative	szukához	szukákhoz
elative	szukából	szukákból
delative	szukáról	szukákról
ablative	szukától	szukáktól
non-attributive possessive – singular	szukáé	szukáké
non-attributive possessive – plural	szukáéi	szukákéi

Possessive forms of szuka

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szukám	szukáim
2nd person sing.	szukád	szukáid
3rd person sing.	szukája	szukái
1st person plural	szukánk	szukáink
2nd person plural	szukátok	szukáitok
3rd person plural	szukájuk	szukáik

Further reading

• szuka in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Polish

Pronunciation

• IPA^(key): /ˈʂu.ka/
• Rhymes: -uka
• Syllabification: szu‧ka

Verb

szuka

1. third-person singular present of szukać