szuggesztió

Hungarian

Borrowed from Latin suggestio.^[1] With -ió ending.

szuggesztió (plural szuggesztiók)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	szuggesztió	szuggesztiók
accusative	szuggesztiót	szuggesztiókat
dative	szuggesztiónak	szuggesztióknak
instrumental	szuggesztióval	szuggesztiókkal
causal-final	szuggesztióért	szuggesztiókért
translative	szuggesztióvá	szuggesztiókká
terminative	szuggesztióig	szuggesztiókig
essive-formal	szuggesztióként	szuggesztiókként
essive-modal	—	—
inessive	szuggesztióban	szuggesztiókban
superessive	szuggesztión	szuggesztiókon
adessive	szuggesztiónál	szuggesztióknál
illative	szuggesztióba	szuggesztiókba
sublative	szuggesztióra	szuggesztiókra
allative	szuggesztióhoz	szuggesztiókhoz
elative	szuggesztióból	szuggesztiókból
delative	szuggesztióról	szuggesztiókról
ablative	szuggesztiótól	szuggesztióktól
non-attributive possessive - singular	szuggesztióé	szuggesztióké
non-attributive possessive - plural	szuggesztióéi	szuggesztiókéi

Possessive forms of szuggesztió
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szuggesztióm	szuggesztióim
2nd person sing.	szuggesztiód	szuggesztióid
3rd person sing.	szuggesztiója	szuggesztiói
1st person plural	szuggesztiónk	szuggesztióink
2nd person plural	szuggesztiótok	szuggesztióitok
3rd person plural	szuggesztiójuk	szuggesztióik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN