Jump to content

szoliter

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From French solitaire (solitary; solitaire), from Latin sōlitārius (solitary, lonely).[1] The "single gem" sense is possibly derived via German Solitär (solitaire).[2]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsolitɛr]
  • Hyphenation: szo‧li‧ter

Noun

[edit]

szoliter (plural szoliterek)

  1. solitaire (single gem mounted in a piece of jewellery by itself)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szoliter szoliterek
accusative szolitert szolitereket
dative szoliternek szolitereknek
instrumental szoliterrel szoliterekkel
causal-final szoliterért szoliterekért
translative szoliterré szoliterekké
terminative szoliterig szoliterekig
essive-formal szoliterként szoliterekként
essive-modal
inessive szoliterben szoliterekben
superessive szoliteren szolitereken
adessive szoliternél szolitereknél
illative szoliterbe szoliterekbe
sublative szoliterre szoliterekre
allative szoliterhez szoliterekhez
elative szoliterből szoliterekből
delative szoliterről szoliterekről
ablative szolitertől szoliterektől
non-attributive
possessive - singular
szoliteré szolitereké
non-attributive
possessive - plural
szoliteréi szoliterekéi
Possessive forms of szoliter
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szoliterem szolitereim, szoliterjeim
2nd person sing. szolitered szolitereid, szoliterjeid
3rd person sing. szolitere, szoliterje szoliterei, szoliterjei
1st person plural szoliterünk szolitereink, szoliterjeink
2nd person plural szoliteretek szolitereitek, szoliterjeitek
3rd person plural szoliterük, szoliterjük szolitereik, szoliterjeik

Adjective

[edit]

szoliter (not comparable)

  1. (medicine) solitary (single, alone, separate; not multiple)
    Antonyms: multiplex, sokszoros, többszörös
    szoliter tumorsolitary tumor
  2. (botany, of a plant) solitary (not associated with others of the same kind)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szoliter szoliterek
accusative szolitert szolitereket
dative szoliternek szolitereknek
instrumental szoliterrel szoliterekkel
causal-final szoliterért szoliterekért
translative szoliterré szoliterekké
terminative szoliterig szoliterekig
essive-formal szoliterként szoliterekként
essive-modal
inessive szoliterben szoliterekben
superessive szoliteren szolitereken
adessive szoliternél szolitereknél
illative szoliterbe szoliterekbe
sublative szoliterre szoliterekre
allative szoliterhez szoliterekhez
elative szoliterből szoliterekből
delative szoliterről szoliterekről
ablative szolitertől szoliterektől
non-attributive
possessive - singular
szoliteré szolitereké
non-attributive
possessive - plural
szoliteréi szoliterekéi

References

[edit]
  1. ^ Tolcsvai Nagy, Gábor. Idegen szavak szótára (’A Dictionary of Foreign Words’). Budapest: Osiris Kiadó, 2007. →ISBN
  2. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN