szimbólum

Hungarian

From Latin symbolum (“sign, mark”), from Ancient Greek σύμβολον (súmbolon, “token, watchword”), from συμβάλλω (sumbállō, “to throw together, correspond”), from σύν (sún, “together”) + βάλλω (bállō, “to throw”).

szimbólum (plural szimbólumok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szimbólum	szimbólumok
accusative	szimbólumot	szimbólumokat
dative	szimbólumnak	szimbólumoknak
instrumental	szimbólummal	szimbólumokkal
causal-final	szimbólumért	szimbólumokért
translative	szimbólummá	szimbólumokká
terminative	szimbólumig	szimbólumokig
essive-formal	szimbólumként	szimbólumokként
essive-modal	—	—
inessive	szimbólumban	szimbólumokban
superessive	szimbólumon	szimbólumokon
adessive	szimbólumnál	szimbólumoknál
illative	szimbólumba	szimbólumokba
sublative	szimbólumra	szimbólumokra
allative	szimbólumhoz	szimbólumokhoz
elative	szimbólumból	szimbólumokból
delative	szimbólumról	szimbólumokról
ablative	szimbólumtól	szimbólumoktól
non-attributive possessive - singular	szimbólumé	szimbólumoké
non-attributive possessive - plural	szimbóluméi	szimbólumokéi

Possessive forms of szimbólum
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szimbólumom	szimbólumaim
2nd person sing.	szimbólumod	szimbólumaid
3rd person sing.	szimbóluma	szimbólumai
1st person plural	szimbólumunk	szimbólumaink
2nd person plural	szimbólumotok	szimbólumaitok
3rd person plural	szimbólumuk	szimbólumaik