szeszély
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From the archaic meaning of szesz (“mood”) + -ély, created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]szeszély (plural szeszélyek)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szeszély | szeszélyek |
| accusative | szeszélyt | szeszélyeket |
| dative | szeszélynek | szeszélyeknek |
| instrumental | szeszéllyel | szeszélyekkel |
| causal-final | szeszélyért | szeszélyekért |
| translative | szeszéllyé | szeszélyekké |
| terminative | szeszélyig | szeszélyekig |
| essive-formal | szeszélyként | szeszélyekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szeszélyben | szeszélyekben |
| superessive | szeszélyen | szeszélyeken |
| adessive | szeszélynél | szeszélyeknél |
| illative | szeszélybe | szeszélyekbe |
| sublative | szeszélyre | szeszélyekre |
| allative | szeszélyhez | szeszélyekhez |
| elative | szeszélyből | szeszélyekből |
| delative | szeszélyről | szeszélyekről |
| ablative | szeszélytől | szeszélyektől |
| non-attributive possessive - singular |
szeszélyé | szeszélyeké |
| non-attributive possessive - plural |
szeszélyéi | szeszélyekéi |
| Possessive forms of szeszély | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szeszélyem | szeszélyeim |
| 2nd person sing. | szeszélyed | szeszélyeid |
| 3rd person sing. | szeszélye | szeszélyei |
| 1st person plural | szeszélyünk | szeszélyeink |
| 2nd person plural | szeszélyetek | szeszélyeitek |
| 3rd person plural | szeszélyük | szeszélyeik |
Derived terms
[edit]See also
[edit]Further reading
[edit]- szeszély in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN