szerződéskötés

Hungarian

Etymology

szerződés (“contract”) +‎ kötés (“deal, transaction, conclusion”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛrzøːdeːʃkøteːʃ]
• Hyphenation: szer‧ző‧dés‧kö‧tés
• Rhymes: -eːʃ

Noun

szerződéskötés (plural szerződéskötések)

1. entering into a contract

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szerződéskötés	szerződéskötések
accusative	szerződéskötést	szerződéskötéseket
dative	szerződéskötésnek	szerződéskötéseknek
instrumental	szerződéskötéssel	szerződéskötésekkel
causal-final	szerződéskötésért	szerződéskötésekért
translative	szerződéskötéssé	szerződéskötésekké
terminative	szerződéskötésig	szerződéskötésekig
essive-formal	szerződéskötésként	szerződéskötésekként
essive-modal	—	—
inessive	szerződéskötésben	szerződéskötésekben
superessive	szerződéskötésen	szerződéskötéseken
adessive	szerződéskötésnél	szerződéskötéseknél
illative	szerződéskötésbe	szerződéskötésekbe
sublative	szerződéskötésre	szerződéskötésekre
allative	szerződéskötéshez	szerződéskötésekhez
elative	szerződéskötésből	szerződéskötésekből
delative	szerződéskötésről	szerződéskötésekről
ablative	szerződéskötéstől	szerződéskötésektől
non-attributive possessive - singular	szerződéskötésé	szerződéskötéseké
non-attributive possessive - plural	szerződéskötéséi	szerződéskötésekéi

Possessive forms of szerződéskötés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szerződéskötésem	szerződéskötéseim
2nd person sing.	szerződéskötésed	szerződéskötéseid
3rd person sing.	szerződéskötése	szerződéskötései
1st person plural	szerződéskötésünk	szerződéskötéseink
2nd person plural	szerződéskötésetek	szerződéskötéseitek
3rd person plural	szerződéskötésük	szerződéskötéseik

Derived terms

• szerződéskötési

 

Further reading

• szerződéskötés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN