szerv

Hungarian

Etymology

From the noun szer (“tool”) +‎ -v (noun-forming suffix, extrapolated based on nouns ending in -v, such as kedv, nyelv). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. For similar derivation, compare elv, élv, terv, érv.^[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈsɛrv]
Rhymes: -ɛrv

Noun

szerv (plural szervek)

(anatomy) organ (part of an organism)

Declension

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szerv	szervek
accusative	szervet	szerveket
dative	szervnek	szerveknek
instrumental	szervvel	szervekkel
causal-final	szervért	szervekért
translative	szervvé	szervekké
terminative	szervig	szervekig
essive-formal	szervként	szervekként
essive-modal	—	—
inessive	szervben	szervekben
superessive	szerven	szerveken
adessive	szervnél	szerveknél
illative	szervbe	szervekbe
sublative	szervre	szervekre
allative	szervhez	szervekhez
elative	szervből	szervekből
delative	szervről	szervekről
ablative	szervtől	szervektől
non-attributive possessive – singular	szervé	szerveké
non-attributive possessive – plural	szervéi	szervekéi

Possessive forms of *szerv*
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szervem	szerveim
2nd person sing.	szerved	szerveid
3rd person sing.	szerve	szervei
1st person plural	szervünk	szerveink
2nd person plural	szervetek	szerveitek
3rd person plural	szervük	szerveik

Derived terms

(Compound words):

References

^ szerv in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN