szerkezet

Hungarian

From the obsolete szerkeszik (“to join someone; to cling to something”) +‎ -et (noun-forming suffix), originally probably szerkeszet.^[1]^[2]

szerkezet (plural szerkezetek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szerkezet	szerkezetek
accusative	szerkezetet	szerkezeteket
dative	szerkezetnek	szerkezeteknek
instrumental	szerkezettel	szerkezetekkel
causal-final	szerkezetért	szerkezetekért
translative	szerkezetté	szerkezetekké
terminative	szerkezetig	szerkezetekig
essive-formal	szerkezetként	szerkezetekként
essive-modal	szerkezetül	—
inessive	szerkezetben	szerkezetekben
superessive	szerkezeten	szerkezeteken
adessive	szerkezetnél	szerkezeteknél
illative	szerkezetbe	szerkezetekbe
sublative	szerkezetre	szerkezetekre
allative	szerkezethez	szerkezetekhez
elative	szerkezetből	szerkezetekből
delative	szerkezetről	szerkezetekről
ablative	szerkezettől	szerkezetektől
non-attributive possessive - singular	szerkezeté	szerkezeteké
non-attributive possessive - plural	szerkezetéi	szerkezetekéi

Possessive forms of szerkezet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szerkezetem	szerkezeteim
2nd person sing.	szerkezeted	szerkezeteid
3rd person sing.	szerkezete	szerkezetei
1st person plural	szerkezetünk	szerkezeteink
2nd person plural	szerkezetetek	szerkezeteitek
3rd person plural	szerkezetük	szerkezeteik

Compound words

^ szerkezet in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
^ szerkezet in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.