szeplőtelen

Hungarian

Etymology

szeplő (“freckle, blemish”) +‎ -telen (“-less, without”, adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛpløːtɛlɛn]
• Hyphenation: szep‧lő‧te‧len

Adjective

szeplőtelen (comparative szeplőtelenebb, superlative legszeplőtelenebb)

1. (figurative) immaculate, unblemished (free from moral taint)

   Synonym: feddhetetlen

   Antonym: erkölcstelen

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szeplőtelen	szeplőtelenek
accusative	szeplőtelent	szeplőteleneket
dative	szeplőtelennek	szeplőteleneknek
instrumental	szeplőtelennel	szeplőtelenekkel
causal-final	szeplőtelenért	szeplőtelenekért
translative	szeplőtelenné	szeplőtelenekké
terminative	szeplőtelenig	szeplőtelenekig
essive-formal	szeplőtelenként	szeplőtelenekként
essive-modal	szeplőtelenül	—
inessive	szeplőtelenben	szeplőtelenekben
superessive	szeplőtelenen	szeplőteleneken
adessive	szeplőtelennél	szeplőteleneknél
illative	szeplőtelenbe	szeplőtelenekbe
sublative	szeplőtelenre	szeplőtelenekre
allative	szeplőtelenhez	szeplőtelenekhez
elative	szeplőtelenből	szeplőtelenekből
delative	szeplőtelenről	szeplőtelenekről
ablative	szeplőtelentől	szeplőtelenektől
non-attributive possessive - singular	szeplőtelené	szeplőteleneké
non-attributive possessive - plural	szeplőtelenéi	szeplőtelenekéi

Derived terms

• szeplőtelenség

(Expressions)

• szeplőtelen fogantatás

Further reading

• szeplőtelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN