erkölcstelen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

erkölcs (morality) +‎ -telen (-less, without)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛrkølt͡ʃtɛlɛn]
  • Hyphenation: er‧kölcs‧te‧len

Adjective

[edit]

erkölcstelen (comparative erkölcstelenebb, superlative legerkölcstelenebb)

  1. immoral, corrupt, amoral, profligate

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative erkölcstelen erkölcstelenek
accusative erkölcstelent erkölcsteleneket
dative erkölcstelennek erkölcsteleneknek
instrumental erkölcstelennel erkölcstelenekkel
causal-final erkölcstelenért erkölcstelenekért
translative erkölcstelenné erkölcstelenekké
terminative erkölcstelenig erkölcstelenekig
essive-formal erkölcstelenként erkölcstelenekként
essive-modal erkölcstelenül
inessive erkölcstelenben erkölcstelenekben
superessive erkölcstelenen erkölcsteleneken
adessive erkölcstelennél erkölcsteleneknél
illative erkölcstelenbe erkölcstelenekbe
sublative erkölcstelenre erkölcstelenekre
allative erkölcstelenhez erkölcstelenekhez
elative erkölcstelenből erkölcstelenekből
delative erkölcstelenről erkölcstelenekről
ablative erkölcstelentől erkölcstelenektől
non-attributive
possessive - singular
erkölcstelené erkölcsteleneké
non-attributive
possessive - plural
erkölcstelenéi erkölcstelenekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • erkölcstelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • erkölcstelen in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).