szenvtelen
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]szenv (“passion”) + -telen (“-less”)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]szenvtelen (comparative szenvtelenebb, superlative legszenvtelenebb)
- dispassionate, passionless, emotionless, detached
- Synonyms: érzéketlen, közönyös
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szenvtelen | szenvtelenek |
| accusative | szenvtelent | szenvteleneket |
| dative | szenvtelennek | szenvteleneknek |
| instrumental | szenvtelennel | szenvtelenekkel |
| causal-final | szenvtelenért | szenvtelenekért |
| translative | szenvtelenné | szenvtelenekké |
| terminative | szenvtelenig | szenvtelenekig |
| essive-formal | szenvtelenként | szenvtelenekként |
| essive-modal | szenvtelenül | — |
| inessive | szenvtelenben | szenvtelenekben |
| superessive | szenvtelenen | szenvteleneken |
| adessive | szenvtelennél | szenvteleneknél |
| illative | szenvtelenbe | szenvtelenekbe |
| sublative | szenvtelenre | szenvtelenekre |
| allative | szenvtelenhez | szenvtelenekhez |
| elative | szenvtelenből | szenvtelenekből |
| delative | szenvtelenről | szenvtelenekről |
| ablative | szenvtelentől | szenvtelenektől |
| non-attributive possessive - singular |
szenvtelené | szenvteleneké |
| non-attributive possessive - plural |
szenvtelenéi | szenvtelenekéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- szenvtelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN