közönyös

Hungarian

közöny (“indifference”) +‎ -ös (adjective-forming suffix)^[1]

közönyös (comparative közönyösebb, superlative legközönyösebb)

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	közönyös	közönyösek
accusative	közönyöset	közönyöseket
dative	közönyösnek	közönyöseknek
instrumental	közönyössel	közönyösekkel
causal-final	közönyösért	közönyösekért
translative	közönyössé	közönyösekké
terminative	közönyösig	közönyösekig
essive-formal	közönyösként	közönyösekként
essive-modal	—	—
inessive	közönyösben	közönyösekben
superessive	közönyösön	közönyöseken
adessive	közönyösnél	közönyöseknél
illative	közönyösbe	közönyösekbe
sublative	közönyösre	közönyösekre
allative	közönyöshöz	közönyösekhez
elative	közönyösből	közönyösekből
delative	közönyösről	közönyösekről
ablative	közönyöstől	közönyösektől
non-attributive possessive - singular	közönyösé	közönyöseké
non-attributive possessive - plural	közönyöséi	közönyösekéi

^ közönyös in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)