szekta

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from Latin secta.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɛktɒ]
  • Hyphenation: szek‧ta
  • Rhymes: -tɒ

Noun

[edit]

szekta (plural szekták)

  1. (possibly derogatory) sect (religious movement)
    Synonym: kisegyház
    Hypernym: felekezet

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative szekta szekták
accusative szektát szektákat
dative szektának szektáknak
instrumental szektával szektákkal
causal-final szektáért szektákért
translative szektává szektákká
terminative szektáig szektákig
essive-formal szektaként szektákként
essive-modal
inessive szektában szektákban
superessive szektán szektákon
adessive szektánál szektáknál
illative szektába szektákba
sublative szektára szektákra
allative szektához szektákhoz
elative szektából szektákból
delative szektáról szektákról
ablative szektától szektáktól
non-attributive
possessive - singular
szektáé szektáké
non-attributive
possessive - plural
szektáéi szektákéi
Possessive forms of szekta
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szektám szektáim
2nd person sing. szektád szektáid
3rd person sing. szektája szektái
1st person plural szektánk szektáink
2nd person plural szektátok szektáitok
3rd person plural szektájuk szektáik

References

[edit]
  1. ^ szekta in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • szekta in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN