szatén

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Controversial origin.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɒteːn]
  • Hyphenation: sza‧tén
  • Rhymes: -eːn

Noun

[edit]

szatén (plural szaténok)

  1. satin

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szatén szaténok
accusative szatént szaténokat
dative szaténnak szaténoknak
instrumental szaténnal szaténokkal
causal-final szaténért szaténokért
translative szaténná szaténokká
terminative szaténig szaténokig
essive-formal szaténként szaténokként
essive-modal
inessive szaténban szaténokban
superessive szaténon szaténokon
adessive szaténnál szaténoknál
illative szaténba szaténokba
sublative szaténra szaténokra
allative szaténhoz szaténokhoz
elative szaténból szaténokból
delative szaténról szaténokról
ablative szaténtól szaténoktól
non-attributive
possessive - singular
szaténé szaténoké
non-attributive
possessive - plural
szaténéi szaténokéi
Possessive forms of szatén
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szaténom szaténjaim
2nd person sing. szaténod szaténjaid
3rd person sing. szaténja szaténjai
1st person plural szaténunk szaténjaink
2nd person plural szaténotok szaténjaitok
3rd person plural szaténjuk szaténjaik

Further reading

[edit]
  • szatén in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN