szalonképes

Hungarian

szalon (“salon”) +‎ képes (“capable”), calque of German salonfähig.^[1]

szalonképes (comparative szalonképesebb, superlative legszalonképesebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szalonképes	szalonképesek
accusative	szalonképeset	szalonképeseket
dative	szalonképesnek	szalonképeseknek
instrumental	szalonképessel	szalonképesekkel
causal-final	szalonképesért	szalonképesekért
translative	szalonképessé	szalonképesekké
terminative	szalonképesig	szalonképesekig
essive-formal	szalonképesként	szalonképesekként
essive-modal	—	—
inessive	szalonképesben	szalonképesekben
superessive	szalonképesen	szalonképeseken
adessive	szalonképesnél	szalonképeseknél
illative	szalonképesbe	szalonképesekbe
sublative	szalonképesre	szalonképesekre
allative	szalonképeshez	szalonképesekhez
elative	szalonképesből	szalonképesekből
delative	szalonképesről	szalonképesekről
ablative	szalonképestől	szalonképesektől
non-attributive possessive - singular	szalonképesé	szalonképeseké
non-attributive possessive - plural	szalonképeséi	szalonképesekéi

^ szalonképes in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)