szalámi

Hungarian

szalámi on Hungarian Wikipedia

Borrowed from Italian salame, ultimately from Latin sāl (“salt”).^[1]

szalámi (plural szalámik)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	szalámi	szalámik
accusative	szalámit	szalámikat
dative	szaláminak	szalámiknak
instrumental	szalámival	szalámikkal
causal-final	szalámiért	szalámikért
translative	szalámivá	szalámikká
terminative	szalámiig	szalámikig
essive-formal	szalámiként	szalámikként
essive-modal	—	—
inessive	szalámiban	szalámikban
superessive	szalámin	szalámikon
adessive	szaláminál	szalámiknál
illative	szalámiba	szalámikba
sublative	szalámira	szalámikra
allative	szalámihoz	szalámikhoz
elative	szalámiból	szalámikból
delative	szalámiról	szalámikról
ablative	szalámitól	szalámiktól
non-attributive possessive - singular	szalámié	szalámiké
non-attributive possessive - plural	szalámiéi	szalámikéi

Possessive forms of szalámi
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szalámim	szalámijaim (or szalámiim)
2nd person sing.	szalámid	szalámijaid (or szalámiid)
3rd person sing.	szalámija	szalámijai (or szalámii)
1st person plural	szalámink	szalámijaink (or szalámiink)
2nd person plural	szalámitok	szalámijaitok (or szalámiitok)
3rd person plural	szalámijuk	szalámijaik (or szalámiik)

Compound words

^ szalámi in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)