szakképzett

Hungarian

Etymology

szak +‎ képzett, calque from German. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒkːeːbzɛtː]
• Hyphenation: szak‧kép‧zett
• Rhymes: -ɛtː

Adjective

szakképzett (comparative szakképzettebb, superlative legszakképzettebb)

1. qualified, skilled, trained

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	szakképzett	szakképzettek
accusative	szakképzettet	szakképzetteket
dative	szakképzettnek	szakképzetteknek
instrumental	szakképzettel	szakképzettekkel
causal-final	szakképzettért	szakképzettekért
translative	szakképzetté	szakképzettekké
terminative	szakképzettig	szakképzettekig
essive-formal	szakképzettként	szakképzettekként
essive-modal	—	—
inessive	szakképzettben	szakképzettekben
superessive	szakképzetten	szakképzetteken
adessive	szakképzettnél	szakképzetteknél
illative	szakképzettbe	szakképzettekbe
sublative	szakképzettre	szakképzettekre
allative	szakképzetthez	szakképzettekhez
elative	szakképzettből	szakképzettekből
delative	szakképzettről	szakképzettekről
ablative	szakképzettől	szakképzettektől
non-attributive possessive – singular	szakképzetté	szakképzetteké
non-attributive possessive – plural	szakképzettéi	szakképzettekéi

Further reading

• szakképzett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN