képzett
Appearance
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Verb
[edit]képzett
Participle
[edit]képzett
- past participle of képez
Adjective
[edit]képzett (comparative képzettebb, superlative legképzettebb)
Usage notes
[edit]Not to be confused with képzet (“idea, notion, image”).
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | képzett | képzettek |
accusative | képzettet | képzetteket |
dative | képzettnek | képzetteknek |
instrumental | képzettel | képzettekkel |
causal-final | képzettért | képzettekért |
translative | képzetté | képzettekké |
terminative | képzettig | képzettekig |
essive-formal | képzettként | képzettekként |
essive-modal | — | — |
inessive | képzettben | képzettekben |
superessive | képzetten | képzetteken |
adessive | képzettnél | képzetteknél |
illative | képzettbe | képzettekbe |
sublative | képzettre | képzettekre |
allative | képzetthez | képzettekhez |
elative | képzettből | képzettekből |
delative | képzettről | képzettekről |
ablative | képzettől | képzettektől |
non-attributive possessive - singular |
képzetté | képzetteké |
non-attributive possessive - plural |
képzettéi | képzettekéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- képzett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN