szabadságvesztés

Hungarian

szabadság (“liberty, freedom”) +‎ vesztés (“loss”)

szabadságvesztés (plural szabadságvesztések)

(law) imprisonment (a confinement in a place, especially a prison or a jail, as punishment for a crime)
A gyilkost életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. ― The murderer was sentenced to life imprisonment.

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szabadságvesztés	szabadságvesztések
accusative	szabadságvesztést	szabadságvesztéseket
dative	szabadságvesztésnek	szabadságvesztéseknek
instrumental	szabadságvesztéssel	szabadságvesztésekkel
causal-final	szabadságvesztésért	szabadságvesztésekért
translative	szabadságvesztéssé	szabadságvesztésekké
terminative	szabadságvesztésig	szabadságvesztésekig
essive-formal	szabadságvesztésként	szabadságvesztésekként
essive-modal	—	—
inessive	szabadságvesztésben	szabadságvesztésekben
superessive	szabadságvesztésen	szabadságvesztéseken
adessive	szabadságvesztésnél	szabadságvesztéseknél
illative	szabadságvesztésbe	szabadságvesztésekbe
sublative	szabadságvesztésre	szabadságvesztésekre
allative	szabadságvesztéshez	szabadságvesztésekhez
elative	szabadságvesztésből	szabadságvesztésekből
delative	szabadságvesztésről	szabadságvesztésekről
ablative	szabadságvesztéstől	szabadságvesztésektől
non-attributive possessive - singular	szabadságvesztésé	szabadságvesztéseké
non-attributive possessive - plural	szabadságvesztéséi	szabadságvesztésekéi

Possessive forms of szabadságvesztés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szabadságvesztésem	szabadságvesztéseim
2nd person sing.	szabadságvesztésed	szabadságvesztéseid
3rd person sing.	szabadságvesztése	szabadságvesztései
1st person plural	szabadságvesztésünk	szabadságvesztéseink
2nd person plural	szabadságvesztésetek	szabadságvesztéseitek
3rd person plural	szabadságvesztésük	szabadságvesztéseik