szabadságharc

Hungarian

szabadság (“freedom”) +‎ harc (“battle, fight”)

szabadságharc (plural szabadságharcok)

Inflection (stem in *-o-*, back harmony)
	singular	plural
nominative	szabadságharc	szabadságharcok
accusative	szabadságharcot	szabadságharcokat
dative	szabadságharcnak	szabadságharcoknak
instrumental	szabadságharccal	szabadságharcokkal
causal-final	szabadságharcért	szabadságharcokért
translative	szabadságharccá	szabadságharcokká
terminative	szabadságharcig	szabadságharcokig
essive-formal	szabadságharcként	szabadságharcokként
essive-modal	—	—
inessive	szabadságharcban	szabadságharcokban
superessive	szabadságharcon	szabadságharcokon
adessive	szabadságharcnál	szabadságharcoknál
illative	szabadságharcba	szabadságharcokba
sublative	szabadságharcra	szabadságharcokra
allative	szabadságharchoz	szabadságharcokhoz
elative	szabadságharcból	szabadságharcokból
delative	szabadságharcról	szabadságharcokról
ablative	szabadságharctól	szabadságharcoktól
non-attributive possessive – singular	szabadságharcé	szabadságharcoké
non-attributive possessive – plural	szabadságharcéi	szabadságharcokéi