szabadidő

Hungarian

Etymology

szabad +‎ idő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒbɒdidøː]
• Hyphenation: sza‧bad‧idő
• Rhymes: -døː

Noun

szabadidő (usually uncountable, plural szabadidők)

1. leisure, free time

Usage notes

The elements of this compound may also be used as a phrase, written separately (szabad idő), in a different sense: “time not taken up by work” (synonymously with ráérő idő), i.e., which may be part of one’s working time.

Declension

The common 3rd-person possessive forms are -ideje, -idejük; the forms -idője, -időjük are very rare.

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	szabadidő	szabadidők
accusative	szabadidőt	szabadidőket
dative	szabadidőnek	szabadidőknek
instrumental	szabadidővel	szabadidőkkel
causal-final	szabadidőért	szabadidőkért
translative	szabadidővé	szabadidőkké
terminative	szabadidőig	szabadidőkig
essive-formal	szabadidőként	szabadidőkként
essive-modal	—	—
inessive	szabadidőben	szabadidőkben
superessive	szabadidőn	szabadidőkön
adessive	szabadidőnél	szabadidőknél
illative	szabadidőbe	szabadidőkbe
sublative	szabadidőre	szabadidőkre
allative	szabadidőhöz	szabadidőkhöz
elative	szabadidőből	szabadidőkből
delative	szabadidőről	szabadidőkről
ablative	szabadidőtől	szabadidőktől
non-attributive possessive - singular	szabadidőé	szabadidőké
non-attributive possessive - plural	szabadidőéi	szabadidőkéi

Possessive forms of szabadidő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szabadidőm	szabadidőim
2nd person sing.	szabadidőd	szabadidőid
3rd person sing.	szabadidője, szabadideje	szabadidői
1st person plural	szabadidőnk	szabadidőink
2nd person plural	szabadidőtök	szabadidőitek
3rd person plural	szabadidőjük, szabadidejük	szabadidőik

Derived terms

• szabadidős

 

Compound words

• szabadidőközpont
• szabadidőpark
• szabadidőruha
• szabadidősport

 

See also

• kikapcsolódás
• pihenés
• szórakozás

 

Further reading

• szabadidő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN