születésű

Hungarian

Etymology

születés (“birth”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsylɛteːʃyː]
• Hyphenation: szü‧le‧té‧sű
• Rhymes: -ʃyː

Adjective

születésű (not comparable)

1. -born, native of, from, of birth, by birth

   brit születésű ― British-born

   új-zélandi születésű ― a native of New Zealand

   egy budapesti születésű férfi ― a man from Budapest

   párizsi születésű ― Parisian by birth

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)

	singular	plural
nominative	születésű	születésűek
accusative	születésűt	születésűeket
dative	születésűnek	születésűeknek
instrumental	születésűvel	születésűekkel
causal-final	születésűért	születésűekért
translative	születésűvé	születésűekké
terminative	születésűig	születésűekig
essive-formal	születésűként	születésűekként
essive-modal	—	—
inessive	születésűben	születésűekben
superessive	születésűn	születésűeken
adessive	születésűnél	születésűeknél
illative	születésűbe	születésűekbe
sublative	születésűre	születésűekre
allative	születésűhöz	születésűekhez
elative	születésűből	születésűekből
delative	születésűről	születésűekről
ablative	születésűtől	születésűektől
non-attributive possessive – singular	születésűé	születésűeké
non-attributive possessive – plural	születésűéi	születésűekéi