szülemény

Hungarian

Etymology

From szül (“to give birth”) +‎ -emény (noun-forming suffix indicating the result of action).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsylɛmeːɲ]
• Hyphenation: szü‧le‧mény

Noun

szülemény (plural szülemények)

1. product

   a képzelet szüleménye ― the product of imagination

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	szülemény	szülemények
accusative	szüleményt	szüleményeket
dative	szüleménynek	szüleményeknek
instrumental	szüleménnyel	szüleményekkel
causal-final	szüleményért	szüleményekért
translative	szüleménnyé	szüleményekké
terminative	szüleményig	szüleményekig
essive-formal	szüleményként	szüleményekként
essive-modal	—	—
inessive	szüleményben	szüleményekben
superessive	szüleményen	szüleményeken
adessive	szüleménynél	szüleményeknél
illative	szüleménybe	szüleményekbe
sublative	szüleményre	szüleményekre
allative	szüleményhez	szüleményekhez
elative	szüleményből	szüleményekből
delative	szüleményről	szüleményekről
ablative	szüleménytől	szüleményektől
non-attributive possessive – singular	szüleményé	szüleményeké
non-attributive possessive – plural	szüleményéi	szüleményekéi

Possessive forms of szülemény

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szüleményem	szüleményeim
2nd person sing.	szüleményed	szüleményeid
3rd person sing.	szüleménye	szüleményei
1st person plural	szüleményünk	szüleményeink
2nd person plural	szüleményetek	szüleményeitek
3rd person plural	szüleményük	szüleményeik

Further reading

• szülemény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN