Jump to content

szökevény

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szökik +‎ -evény

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsøkɛveːɲ]
  • Hyphenation: szö‧ke‧vény

Noun

[edit]

szökevény (plural szökevények)

  1. fugitive

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szökevény szökevények
accusative szökevényt szökevényeket
dative szökevénynek szökevényeknek
instrumental szökevénnyel szökevényekkel
causal-final szökevényért szökevényekért
translative szökevénnyé szökevényekké
terminative szökevényig szökevényekig
essive-formal szökevényként szökevényekként
essive-modal
inessive szökevényben szökevényekben
superessive szökevényen szökevényeken
adessive szökevénynél szökevényeknél
illative szökevénybe szökevényekbe
sublative szökevényre szökevényekre
allative szökevényhez szökevényekhez
elative szökevényből szökevényekből
delative szökevényről szökevényekről
ablative szökevénytől szökevényektől
non-attributive
possessive - singular
szökevényé szökevényeké
non-attributive
possessive - plural
szökevényéi szökevényekéi
Possessive forms of szökevény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szökevényem szökevényeim
2nd person sing. szökevényed szökevényeid
3rd person sing. szökevénye szökevényei
1st person plural szökevényünk szökevényeink
2nd person plural szökevényetek szökevényeitek
3rd person plural szökevényük szökevényeik

Further reading

[edit]