szószedet
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Noun
[edit]szószedet (plural szószedetek)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szószedet | szószedetek |
| accusative | szószedetet | szószedeteket |
| dative | szószedetnek | szószedeteknek |
| instrumental | szószedettel | szószedetekkel |
| causal-final | szószedetért | szószedetekért |
| translative | szószedetté | szószedetekké |
| terminative | szószedetig | szószedetekig |
| essive-formal | szószedetként | szószedetekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szószedetben | szószedetekben |
| superessive | szószedeten | szószedeteken |
| adessive | szószedetnél | szószedeteknél |
| illative | szószedetbe | szószedetekbe |
| sublative | szószedetre | szószedetekre |
| allative | szószedethez | szószedetekhez |
| elative | szószedetből | szószedetekből |
| delative | szószedetről | szószedetekről |
| ablative | szószedettől | szószedetektől |
| non-attributive possessive – singular |
szószedeté | szószedeteké |
| non-attributive possessive – plural |
szószedetéi | szószedetekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | szószedetem | szószedeteim |
| 2nd person sing. | szószedeted | szószedeteid |
| 3rd person sing. | szószedete | szószedetei |
| 1st person plural | szószedetünk | szószedeteink |
| 2nd person plural | szószedetetek | szószedeteitek |
| 3rd person plural | szószedetük | szószedeteik |
Further reading
[edit]- szószedet in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.