szószaporítás

Hungarian

Etymology

szó (“word”) +‎ szaporítás (“breeding, propagation”), from szaporít +‎ -ás.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːsɒporiːtaːʃ]
• Hyphenation: szó‧sza‧po‧rí‧tás

Noun

szószaporítás (plural szószaporítások)

1. pleonasm

   Synonyms: pleonazmus, szinonimahalmozás

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szószaporítás	szószaporítások
accusative	szószaporítást	szószaporításokat
dative	szószaporításnak	szószaporításoknak
instrumental	szószaporítással	szószaporításokkal
causal-final	szószaporításért	szószaporításokért
translative	szószaporítássá	szószaporításokká
terminative	szószaporításig	szószaporításokig
essive-formal	szószaporításként	szószaporításokként
essive-modal	—	—
inessive	szószaporításban	szószaporításokban
superessive	szószaporításon	szószaporításokon
adessive	szószaporításnál	szószaporításoknál
illative	szószaporításba	szószaporításokba
sublative	szószaporításra	szószaporításokra
allative	szószaporításhoz	szószaporításokhoz
elative	szószaporításból	szószaporításokból
delative	szószaporításról	szószaporításokról
ablative	szószaporítástól	szószaporításoktól
non-attributive possessive - singular	szószaporításé	szószaporításoké
non-attributive possessive - plural	szószaporításéi	szószaporításokéi

Possessive forms of szószaporítás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szószaporításom	szószaporításaim
2nd person sing.	szószaporításod	szószaporításaid
3rd person sing.	szószaporítása	szószaporításai
1st person plural	szószaporításunk	szószaporításaink
2nd person plural	szószaporításotok	szószaporításaitok
3rd person plural	szószaporításuk	szószaporításaik

Further reading

• szószaporítás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN