szólásmondás

Hungarian

Etymology

szólás +‎ mondás

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːlaːʃmondaːʃ]
• Hyphenation: szó‧lás‧mon‧dás

Noun

szólásmondás (plural szólásmondások)

1. common saying, proverb, adage

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szólásmondás	szólásmondások
accusative	szólásmondást	szólásmondásokat
dative	szólásmondásnak	szólásmondásoknak
instrumental	szólásmondással	szólásmondásokkal
causal-final	szólásmondásért	szólásmondásokért
translative	szólásmondássá	szólásmondásokká
terminative	szólásmondásig	szólásmondásokig
essive-formal	szólásmondásként	szólásmondásokként
essive-modal	—	—
inessive	szólásmondásban	szólásmondásokban
superessive	szólásmondáson	szólásmondásokon
adessive	szólásmondásnál	szólásmondásoknál
illative	szólásmondásba	szólásmondásokba
sublative	szólásmondásra	szólásmondásokra
allative	szólásmondáshoz	szólásmondásokhoz
elative	szólásmondásból	szólásmondásokból
delative	szólásmondásról	szólásmondásokról
ablative	szólásmondástól	szólásmondásoktól
non-attributive possessive - singular	szólásmondásé	szólásmondásoké
non-attributive possessive - plural	szólásmondáséi	szólásmondásokéi

Possessive forms of szólásmondás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szólásmondásom	szólásmondásaim
2nd person sing.	szólásmondásod	szólásmondásaid
3rd person sing.	szólásmondása	szólásmondásai
1st person plural	szólásmondásunk	szólásmondásaink
2nd person plural	szólásmondásotok	szólásmondásaitok
3rd person plural	szólásmondásuk	szólásmondásaik

Further reading

• szólásmondás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN