szófordulat
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]szó (“word”) + fordulat (“turn”)
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]szófordulat (plural szófordulatok)
- figure of speech, turn of phrase
- Synonyms: beszédfordulat, kifejezés
Declension
[edit]| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szófordulat | szófordulatok |
| accusative | szófordulatot | szófordulatokat |
| dative | szófordulatnak | szófordulatoknak |
| instrumental | szófordulattal | szófordulatokkal |
| causal-final | szófordulatért | szófordulatokért |
| translative | szófordulattá | szófordulatokká |
| terminative | szófordulatig | szófordulatokig |
| essive-formal | szófordulatként | szófordulatokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szófordulatban | szófordulatokban |
| superessive | szófordulaton | szófordulatokon |
| adessive | szófordulatnál | szófordulatoknál |
| illative | szófordulatba | szófordulatokba |
| sublative | szófordulatra | szófordulatokra |
| allative | szófordulathoz | szófordulatokhoz |
| elative | szófordulatból | szófordulatokból |
| delative | szófordulatról | szófordulatokról |
| ablative | szófordulattól | szófordulatoktól |
| non-attributive possessive - singular |
szófordulaté | szófordulatoké |
| non-attributive possessive - plural |
szófordulatéi | szófordulatokéi |
| Possessive forms of szófordulat | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szófordulatom | szófordulataim |
| 2nd person sing. | szófordulatod | szófordulataid |
| 3rd person sing. | szófordulata | szófordulatai |
| 1st person plural | szófordulatunk | szófordulataink |
| 2nd person plural | szófordulatotok | szófordulataitok |
| 3rd person plural | szófordulatuk | szófordulataik |