szócsalád

Hungarian

Etymology

From szó (“word”) +‎ család (“family”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːt͡ʃɒlaːd]
• Hyphenation: szó‧csa‧lád
• Rhymes: -aːd

Noun

szócsalád (plural szócsaládok)

1. (linguistics, lexicography) word family (a set of etymologically related words)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szócsalád	szócsaládok
accusative	szócsaládot	szócsaládokat
dative	szócsaládnak	szócsaládoknak
instrumental	szócsaláddal	szócsaládokkal
causal-final	szócsaládért	szócsaládokért
translative	szócsaláddá	szócsaládokká
terminative	szócsaládig	szócsaládokig
essive-formal	szócsaládként	szócsaládokként
essive-modal	—	—
inessive	szócsaládban	szócsaládokban
superessive	szócsaládon	szócsaládokon
adessive	szócsaládnál	szócsaládoknál
illative	szócsaládba	szócsaládokba
sublative	szócsaládra	szócsaládokra
allative	szócsaládhoz	szócsaládokhoz
elative	szócsaládból	szócsaládokból
delative	szócsaládról	szócsaládokról
ablative	szócsaládtól	szócsaládoktól
non-attributive possessive - singular	szócsaládé	szócsaládoké
non-attributive possessive - plural	szócsaládéi	szócsaládokéi

Possessive forms of szócsalád
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szócsaládom	szócsaládjaim
2nd person sing.	szócsaládod	szócsaládjaid
3rd person sing.	szócsaládja	szócsaládjai
1st person plural	szócsaládunk	szócsaládjaink
2nd person plural	szócsaládotok	szócsaládjaitok
3rd person plural	szócsaládjuk	szócsaládjaik

Further reading

• szócsalád in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN