szócikk

Hungarian

Etymology

szó (“word”) +‎ cikk (“item, article, entry”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːt͡sikː]
• Hyphenation: szó‧cikk
• Rhymes: -ikː

Noun

szócikk (plural szócikkek)

1. (linguistics) entry (in a dictionary, encyclopedia, lexicon, etc.)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szócikk	szócikkek
accusative	szócikket	szócikkeket
dative	szócikknek	szócikkeknek
instrumental	szócikkel	szócikkekkel
causal-final	szócikkért	szócikkekért
translative	szócikké	szócikkekké
terminative	szócikkig	szócikkekig
essive-formal	szócikként	szócikkekként
essive-modal	—	—
inessive	szócikkben	szócikkekben
superessive	szócikken	szócikkeken
adessive	szócikknél	szócikkeknél
illative	szócikkbe	szócikkekbe
sublative	szócikkre	szócikkekre
allative	szócikkhez	szócikkekhez
elative	szócikkből	szócikkekből
delative	szócikkről	szócikkekről
ablative	szócikktől	szócikkektől
non-attributive possessive - singular	szócikké	szócikkeké
non-attributive possessive - plural	szócikkéi	szócikkekéi

Possessive forms of szócikk
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szócikkem	szócikkeim
2nd person sing.	szócikked	szócikkeid
3rd person sing.	szócikke	szócikkei
1st person plural	szócikkünk	szócikkeink
2nd person plural	szócikketek	szócikkeitek
3rd person plural	szócikkük	szócikkeik

Further reading

• szócikk in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN