szóösszetétel

Hungarian

Etymology

szó (“word”) +‎ összetétel (“composition, compound”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːøsːɛteːtɛl]
• Hyphenation: szó‧ösz‧sze‧té‧tel

Noun

szóösszetétel (plural szóösszetételek)

1. (grammar) compound word

   Synonyms: összetétel, összetett szó

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	szóösszetétel	szóösszetételek
accusative	szóösszetételt	szóösszetételeket
dative	szóösszetételnek	szóösszetételeknek
instrumental	szóösszetétellel	szóösszetételekkel
causal-final	szóösszetételért	szóösszetételekért
translative	szóösszetétellé	szóösszetételekké
terminative	szóösszetételig	szóösszetételekig
essive-formal	szóösszetételként	szóösszetételekként
essive-modal	—	—
inessive	szóösszetételben	szóösszetételekben
superessive	szóösszetételen	szóösszetételeken
adessive	szóösszetételnél	szóösszetételeknél
illative	szóösszetételbe	szóösszetételekbe
sublative	szóösszetételre	szóösszetételekre
allative	szóösszetételhez	szóösszetételekhez
elative	szóösszetételből	szóösszetételekből
delative	szóösszetételről	szóösszetételekről
ablative	szóösszetételtől	szóösszetételektől
non-attributive possessive – singular	szóösszetételé	szóösszetételeké
non-attributive possessive – plural	szóösszetételéi	szóösszetételekéi

Possessive forms of szóösszetétel

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szóösszetételem	szóösszetételeim
2nd person sing.	szóösszetételed	szóösszetételeid
3rd person sing.	szóösszetétele	szóösszetételei
1st person plural	szóösszetételünk	szóösszetételeink
2nd person plural	szóösszetételetek	szóösszetételeitek
3rd person plural	szóösszetételük	szóösszetételeik

Further reading

• szóösszetétel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN