színlelt

Hungarian

Etymology

színlel +‎ -t

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsiːnlɛlt]
• Hyphenation: szín‧lelt

Verb

színlelt

1. third-person singular indicative past indefinite of színlel

Participle

színlelt

1. past participle of színlel

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	színlelt	színleltek
accusative	színleltet	színlelteket
dative	színleltnek	színlelteknek
instrumental	színlelttel	színleltekkel
causal-final	színleltért	színleltekért
translative	színleltté	színleltekké
terminative	színleltig	színleltekig
essive-formal	színleltként	színleltekként
essive-modal	—	—
inessive	színleltben	színleltekben
superessive	színlelten	színlelteken
adessive	színleltnél	színlelteknél
illative	színleltbe	színleltekbe
sublative	színleltre	színleltekre
allative	színlelthez	színleltekhez
elative	színleltből	színleltekből
delative	színleltről	színleltekről
ablative	színlelttől	színleltektől
non-attributive possessive - singular	színlelté	színlelteké
non-attributive possessive - plural	színleltéi	színleltekéi