Jump to content

színlelt

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

színlel +‎ -t

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsiːnlɛlt]
  • Hyphenation: szín‧lelt

Verb

[edit]

színlelt

  1. third-person singular indicative past indefinite of színlel

Participle

[edit]

színlelt

  1. past participle of színlel

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative színlelt színleltek
accusative színleltet színlelteket
dative színleltnek színlelteknek
instrumental színlelttel színleltekkel
causal-final színleltért színleltekért
translative színleltté színleltekké
terminative színleltig színleltekig
essive-formal színleltként színleltekként
essive-modal
inessive színleltben színleltekben
superessive színlelten színlelteken
adessive színleltnél színlelteknél
illative színleltbe színleltekbe
sublative színleltre színleltekre
allative színlelthez színleltekhez
elative színleltből színleltekből
delative színleltről színleltekről
ablative színlelttől színleltektől
non-attributive
possessive – singular
színlelté színlelteké
non-attributive
possessive – plural
színleltéi színleltekéi