szépapa

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szép (great) +‎ apa (father)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈseːpɒpɒ]
  • Hyphenation: szép‧apa
  • Rhymes: -pɒ

Noun

[edit]

szépapa (plural szépapák)

  1. great-great-great-grandfather
    Synonyms: szépnagyapa, szépnagypapa
    Coordinate term: szépanya

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative szépapa szépapák
accusative szépapát szépapákat
dative szépapának szépapáknak
instrumental szépapával szépapákkal
causal-final szépapáért szépapákért
translative szépapává szépapákká
terminative szépapáig szépapákig
essive-formal szépapaként szépapákként
essive-modal
inessive szépapában szépapákban
superessive szépapán szépapákon
adessive szépapánál szépapáknál
illative szépapába szépapákba
sublative szépapára szépapákra
allative szépapához szépapákhoz
elative szépapából szépapákból
delative szépapáról szépapákról
ablative szépapától szépapáktól
non-attributive
possessive - singular
szépapáé szépapáké
non-attributive
possessive - plural
szépapáéi szépapákéi
Possessive forms of szépapa
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szépapám szépapáim (szépapjaim)
2nd person sing. szépapád szépapáid (szépapjaid)
3rd person sing. szépapja szépapái (szépapjai)
1st person plural szépapánk szépapáink (szépapjaink)
2nd person plural szépapátok szépapáitok (szépapjaitok)
3rd person plural szépapjuk szépapáik (szépapjaik)

Further reading

[edit]
  • szépapa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN