szédülés

Hungarian

Etymology

From szédül +‎ -és.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈseːdyleːʃ]
• Hyphenation: szé‧dü‧lés
• Rhymes: -eːʃ

Noun

szédülés (plural szédülések)

1. dizziness, giddiness, vertigo

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	szédülés	szédülések
accusative	szédülést	szédüléseket
dative	szédülésnek	szédüléseknek
instrumental	szédüléssel	szédülésekkel
causal-final	szédülésért	szédülésekért
translative	szédüléssé	szédülésekké
terminative	szédülésig	szédülésekig
essive-formal	szédülésként	szédülésekként
essive-modal	—	—
inessive	szédülésben	szédülésekben
superessive	szédülésen	szédüléseken
adessive	szédülésnél	szédüléseknél
illative	szédülésbe	szédülésekbe
sublative	szédülésre	szédülésekre
allative	szédüléshez	szédülésekhez
elative	szédülésből	szédülésekből
delative	szédülésről	szédülésekről
ablative	szédüléstől	szédülésektől
non-attributive possessive – singular	szédülésé	szédüléseké
non-attributive possessive – plural	szédüléséi	szédülésekéi

Possessive forms of szédülés

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szédülésem	szédüléseim
2nd person sing.	szédülésed	szédüléseid
3rd person sing.	szédülése	szédülései
1st person plural	szédülésünk	szédüléseink
2nd person plural	szédülésetek	szédüléseitek
3rd person plural	szédülésük	szédüléseik

Derived terms

• szédüléses
• szédülési

Further reading

• szédülés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN