sujtás

See also: šujtáš

Hungarian

First attested in 1685. sújt (“to strike, hit”) +‎ -ás (noun-forming suffix), split from sújtás (“striking, hitting”) with a shortened u.^[1]

sujtás (plural sujtások)

soutache (a flat decorative thread sewn in a winding pattern on traditional Hungarian dress uniforms)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	sujtás	sujtások
accusative	sujtást	sujtásokat
dative	sujtásnak	sujtásoknak
instrumental	sujtással	sujtásokkal
causal-final	sujtásért	sujtásokért
translative	sujtássá	sujtásokká
terminative	sujtásig	sujtásokig
essive-formal	sujtásként	sujtásokként
essive-modal	sujtásul	—
inessive	sujtásban	sujtásokban
superessive	sujtáson	sujtásokon
adessive	sujtásnál	sujtásoknál
illative	sujtásba	sujtásokba
sublative	sujtásra	sujtásokra
allative	sujtáshoz	sujtásokhoz
elative	sujtásból	sujtásokból
delative	sujtásról	sujtásokról
ablative	sujtástól	sujtásoktól
non-attributive possessive - singular	sujtásé	sujtásoké
non-attributive possessive - plural	sujtáséi	sujtásokéi

^ sujtás in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)