statikus

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from English static and German statisch. With Latinate -ikus ending. The noun sense was modelled on fizika (physics) becoming fizikus (physicist).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈʃtɒtikuʃ]
  • Hyphenation: sta‧ti‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

[edit]

statikus (comparative statikusabb, superlative legstatikusabb)

  1. static

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative statikus statikusak
accusative statikusat statikusakat
dative statikusnak statikusaknak
instrumental statikussal statikusakkal
causal-final statikusért statikusakért
translative statikussá statikusakká
terminative statikusig statikusakig
essive-formal statikusként statikusakként
essive-modal
inessive statikusban statikusakban
superessive statikuson statikusakon
adessive statikusnál statikusaknál
illative statikusba statikusakba
sublative statikusra statikusakra
allative statikushoz statikusakhoz
elative statikusból statikusakból
delative statikusról statikusakról
ablative statikustól statikusaktól
non-attributive
possessive - singular
statikusé statikusaké
non-attributive
possessive - plural
statikuséi statikusakéi

Noun

[edit]

statikus (plural statikusok)

  1. structural engineer

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative statikus statikusok
accusative statikust statikusokat
dative statikusnak statikusoknak
instrumental statikussal statikusokkal
causal-final statikusért statikusokért
translative statikussá statikusokká
terminative statikusig statikusokig
essive-formal statikusként statikusokként
essive-modal
inessive statikusban statikusokban
superessive statikuson statikusokon
adessive statikusnál statikusoknál
illative statikusba statikusokba
sublative statikusra statikusokra
allative statikushoz statikusokhoz
elative statikusból statikusokból
delative statikusról statikusokról
ablative statikustól statikusoktól
non-attributive
possessive - singular
statikusé statikusoké
non-attributive
possessive - plural
statikuséi statikusokéi
Possessive forms of statikus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. statikusom statikusaim
2nd person sing. statikusod statikusaid
3rd person sing. statikusa statikusai
1st person plural statikusunk statikusaink
2nd person plural statikusotok statikusaitok
3rd person plural statikusuk statikusaik

See also

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]
  • statikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN