sivatag

Hungarian

From the *siv- stem of sí (“scream, cry”) +‎ -atag ^[1]

sivatag (plural sivatagok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	sivatag	sivatagok
accusative	sivatagot	sivatagokat
dative	sivatagnak	sivatagoknak
instrumental	sivataggal	sivatagokkal
causal-final	sivatagért	sivatagokért
translative	sivataggá	sivatagokká
terminative	sivatagig	sivatagokig
essive-formal	sivatagként	sivatagokként
essive-modal	—	—
inessive	sivatagban	sivatagokban
superessive	sivatagon	sivatagokon
adessive	sivatagnál	sivatagoknál
illative	sivatagba	sivatagokba
sublative	sivatagra	sivatagokra
allative	sivataghoz	sivatagokhoz
elative	sivatagból	sivatagokból
delative	sivatagról	sivatagokról
ablative	sivatagtól	sivatagoktól
non-attributive possessive - singular	sivatagé	sivatagoké
non-attributive possessive - plural	sivatagéi	sivatagokéi

Possessive forms of sivatag
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	sivatagom	sivatagaim, sivatagjaim
2nd person sing.	sivatagod	sivatagaid, sivatagjaid
3rd person sing.	sivataga, sivatagja	sivatagai, sivatagjai
1st person plural	sivatagunk	sivatagaink, sivatagjaink
2nd person plural	sivatagotok	sivatagaitok, sivatagjaitok
3rd person plural	sivataguk, sivatagjuk	sivatagaik, sivatagjaik

^ sivatag in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)