Jump to content

sövény

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Stem cognate of sző (to weave) + -vény (noun-forming suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈʃøveːɲ]
  • Hyphenation: sö‧vény
  • Rhymes: -eːɲ

Noun

[edit]

sövény (plural sövények)

  1. hedge
  2. (anatomy) septum (a wall separating two cavities)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative sövény sövények
accusative sövényt sövényeket
dative sövénynek sövényeknek
instrumental sövénnyel sövényekkel
causal-final sövényért sövényekért
translative sövénnyé sövényekké
terminative sövényig sövényekig
essive-formal sövényként sövényekként
essive-modal
inessive sövényben sövényekben
superessive sövényen sövényeken
adessive sövénynél sövényeknél
illative sövénybe sövényekbe
sublative sövényre sövényekre
allative sövényhez sövényekhez
elative sövényből sövényekből
delative sövényről sövényekről
ablative sövénytől sövényektől
non-attributive
possessive - singular
sövényé sövényeké
non-attributive
possessive - plural
sövényéi sövényekéi
Possessive forms of sövény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sövényem sövényeim
2nd person sing. sövényed sövényeid
3rd person sing. sövénye sövényei
1st person plural sövényünk sövényeink
2nd person plural sövényetek sövényeitek
3rd person plural sövényük sövényeik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • sövény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN